Avagy üzenet a kicsi Énednek
Néhány nappal ezelőtt egy tréningen hangzott el a következő mondat az egyik rendkívül kedves és különleges energiákat áramoltató résztvevő szájából:
„Soha nem tudtam megfelelni anyámnak. Én mindig más voltam, mint ő és a testvérem. Én voltam a szeleburdi, a szaladgálós, aki mindig leejt valamit. Mai napig azt figyeli, hogy mikor fog valami kiesni a kezemből, és persze mindig ki is esik...”
Ez a megélés legkevésbé sem egyedi.
Ezen a tréningen valamilyen megmagyarázhatatlan együttállás nyomán többen is hasonló élményre utaltak egy-egy fél mondattal – megremegő hangon vagy épp könnyes szemekkel. Éreztem a teremben a gúzsba kötöttség nehezét, azt a belső visszahúzó erőt, ami ezeket az egytől egyig csodásan egyedi és kreatív nőket nem engedi szárnyalni. Nem engedi, hogy azzá váljanak, akinek születtek. Hogy megéljék mindazt a kincset, amit kaptak, ami ott van bennük – jelenleg még mélyre temetve.
„Pedig a belső iránytűm mutatja, hogy merre kell mennem, csak eddig hagytam magam eltéríteni” – fogalmazta nagyon találóan egy másik résztvevő.
Mert a belső iránytű, a belső útmutatás mindannyiunkban ott van: pontosan érezzük, mi a miénk, miben érezzük jól magunkat, miben szárnyalunk, ahogy az is egyértelmű, ami nehéz, ami küzdelmes, ami fájdalmas számunkra. A zsigereinkben tudjuk, mitől ragyog a lelkünk, ahogy azt is, amikor szembe megyünk önmagunkkal, vagy épp cserben hagyjuk magunkat.
Mégis megtesszük, újra és újra. Lemondunk az érzéseinkről, az igényeinkről, a vágyainkról.
Mert meg akarunk felelni egy képnek, aminek bár semmi köze hozzánk, de odaképzelik a helyünkbe, mi pedig hisszük, hogy ha sikerül minél jobban hasonlítanunk ehhez a képhez, akkor teljes elfogadás és valódi szeretet lesz a jutalmunk.
És mi próbálkozunk, de általában hiába.
Nem tudunk olyanok lenni, amilyenek nem vagyunk. Rengeteg erőfeszítés árán sem. Viszont minél erősebben próbálkozunk mások lenni, mint akik vagyunk, annál erősebben érezzük azt, hogy nem vagyunk elég jók.
Csillapítandó ezt a hiányérzetünket pedig még erősebben próbálunk valamilyen elképzelés szerint megfelelőkké válni, miközben még távolabb kerülünk önmagunktól.
A hiányérzetünk állandósul, sőt, kiábrándultságba, motiválatlanságba és tehetetlenségbe torkollik, míg teljesen ki nem merülünk.
De hajt tovább bennünk valami, ami egyre csak harsogja, hogy nem vagyunk elég okosak, ügyesek, szépek, vékonyak, átlagosak, csendesek, kommunikatívak, bézsek, színesek, diplomásak, rendes szakmásak, háziasszonyok, karrieristák, tervezők, spontának... (Ide helyettesítsd be, ami a Tiéd.)
Pedig nincs velünk semmi gond.
Olvasd el még egyszer.
Nincs Veled semmi gond. Nem hiányzik belőled semmi. Nem vagy túl sok, és nem vagy kevés sem. Egyedi és megismételhetetlen vagy. Egy tökéletes csoda.
És ezt kellett volna hallanod a szüleidtől már egészen kicsiként. Aztán kamaszként, és akkor is, amikor épp készültél kilépni a nagybetűs életbe.
Ha nem mondták, az biztosan nem miattad volt.
Azért nem mondták, mert tele voltak hiányérzetekkel (pont ahogy most esetleg Te is), és a Rád vagy a helyedre vetített képpel próbálták enyhíteni ezeket a nehéz érzéseket. Tudattalanul, észrevétlenül. És sikertelenül.
Nem Téged láttak, látnak, hanem a képet, amit elképzeltek, elképzelnek. Így Benned csalódni sem tudnak. Kizárólag az a kép okoz számukra csalódást, ami nem Te vagy, soha nem is voltál és soha nem is leszel.
A kedvenc gyümölcsös hasonlatommal élve:
Ha banánnak születtél, ne akarj szilva lenni – a szüleid kedvéért sem. Mert szilvából legfeljebb középszerű lehetsz, miközben válhatsz a legcsodásabb banánná. Ráadásul középszerű szilvaként sem tudod megadni azt kívülről a szüleidnek, ami nekik belülről hiányzik. Azt csakis ők maguk pótolhatnák.
Szóval Benned semmilyen hiba nincs! Különleges vagy, a benned rejtőző kincsek semmihez és senkihez sem hasonlítható egyedi kombinációja. (Vagy folytatva az előbbi analógiát: egy olyan gyümölcs, amiből mindössze egyetlen egy terem a világon.)
Ha ezt még soha nem hallottad, akkor itt volt az ideje!
Ahogy annak is, hogy kezdd el kibontani és megtapasztalni a legvalódibb önmagad, és mindazt, amit ajándékként kaptál. Okkal kaptad az egyedi személyiséged, látásmódod, tehetséged: a világnak szüksége van Rád!
#nemvagyokelég #önbizalomhiány #megfelelés #változás #transzformáció #tudatosság #elégvagy #egyedivagy #csodavagy #szükségvanrád #önazonosság #valódién #kiteljesedés
Kommentare