A megengedés ajándéka

Avagy így szelídítsd meg az elvárásaidat

Kint 36 fok van, bent 29-31, napszaktól függően. Új melegrekord a lakásban számomra, ami nem hagy nyom nélkül, főleg az első napokban. Fejfájás, szédülés, émelygés. Egyetlen dolog esik jól: feküdni mozdulatlanul a levegőtlen, forró szobában, és várni, hogy enyhüljön a kinti meleg. Kényelmetlen a helyzet, hiszen nincs ráhatásom a hőmérsékletre, mégis hálás vagyok azért, hogy már kérdés nélkül képes vagyok hagyni a testem pihenni, és nyomasztó gondolatok sem ébrednek bennem emiatt. Már nem. Már ez a valóságom.

Lehetséges, hogy számodra a fenti megengedés természetes, de ha éppen az ellenkezője igaz Rád, biztosíthatlak róla, hogy egyáltalán nem vagy ezzel a nehézzel egyedül.

„Ma is a maximumot kell hoznom” – hangzott el a minap az egyik coaching ülésen.

„Dolgoznom kell, pedig semmihez nincs kedvem, fáradt vagyok, melegem van, hányingerem van” – hallottam egy másik, vállalkozó ügyfelemtől.

Korábbi folyamatokban olyannal is találkoztam, aki gyakorlatilag állandó fájdalomban élte a megfeszített tempóját, míg más begyógyszerezve tolta le az önmaga számára előírt kilométereket (a munkában hozott 100 százalékos teljesítménye mellett), amikor épp görcsölt a hasa.

Mindez az én történetem része is volt: a belső hajcsár engem is több mint 36 évig késztetett arra, hogy haladjak akkor is, amikor nehéz, amikor minden porcikám tiltakozik. Belülről ismerem azt a feszítő, szorító, görcsös érzést, ami nem engedte lejjebb tekernem az elvárásaimat magammal szemben. Ami azt üzente, hogy csak akkor vagyok jó, ha teszem a dolgom, mindegy, milyen áron. (És hogy mi is a „dolog”, azt helyettesítsd be bátran a saját megélésed szerint: lehetséges, hogy Nálad a házimunka és a makulátlan otthon az értékességed fokmérője, netán a szülő szerepedben vagy a sportteljesítményben hozott maximum, vagy épp házat építesz, kertet szépítesz, erődön felül.)

Ha a fentiekkel együtt tudsz érezni, akkor valószínűleg azt is tapasztalod, hogy ennek a nyomasztó belső késztetésnek mindig megfizetjük az árát.

Önmagunk folyamatos kényszerítése gyakran torkollik halogatásba, motiválatlanságba, netán kilátástalanságba, ahogy az elégedetlenség is szorosan mellénk szegődik. De ez még csak a laza kezdőcsomag. Ehhez jöhet a visszatérő nyakfeszülés, hát-, esetleg fejfájás, gyomorpanaszok, emésztési problémák, reflux, semmiből felbukkanó száraz köhögés, torokfájdalom, izomgörcsök, nehéz légzés, szapora szívverés, álmatlanság... A rossz fizikai közérzet pedig újabb és újabb lapáttal dob a hangulatunkra, az élet-és munkakedvünkre, a kreativitásunkra – az elégedetlenségünk fokozódik, az önbizalmunk a béka hátsója alá csökken és mind jobban kimerülünk.

Szeretnél kilépni ebből a lefelé húzó és paradox módon teljesen destruktív ördögi körből?

Akkor olvass tovább.

De.

A hasonló tematikájú írásokban itt szokott következni x+1 tuti tipp/hatékony lépés/működő megoldás, amelyeket követve garantáltan megszabadulsz valamennyi magad elé támasztott elvárástól és aztán minden könnyebb lesz. Talán olvastál már ilyen cikkeket, és bár tökéletesen értetted a jó szándékú útmutatást, mégsem tudtál elmozdulni a holtpontodról, mert valami nem engedett (+ emellé még esetleg néhány rossz érzést is bezsebeltél, hiszen olyan egyszerűnek tűnik, de neked mégsem sikerül).

Ha tapasztaltál már ilyet, tudd, hogy nincs benned semmilyen hiba! Ez egy hatalmas változás, ami nem tud varázsütésre megtörténni, ugyanis egészen apró, sokszor kívülről nem is látható lépések vezetnek el hozzá, mégpedig abban a tempóban, ami számodra lehetséges.

Három dologra lesz szükséged az úton kifelé az elvárások rengetegéből: türelemre, éberségre és újrakapcsolódásra önmagaddal.

A folytatásban arra hívlak, hogy szerezz tapasztalatot mindhárommal.

De az is előfordulhat, hogy mindez még nehéz számodra, hogy elképzelhetetlen – és ez teljesen rendben van! Ez csupán a jelenlegi kiindulópontod, nem pedig a végcélod.

Arra biztatlak, hogy fogadd nyitottsággal a következő sorokat, és azt is, amit felhoznak Benned. Önmagában ugyanis egyetlen tanács sem működik, ha nem vagyunk tekintettel arra, ahogy ránk hat, amit belőlünk kivált.

Szóval, ha készen állsz, kezdjük.

Vedd észre, hogy mi fut le benned újra és újra

Ha tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, és ráadásul az elvárások már nagyon rég (netán egészen kicsi gyermekkorodtól kezdve) kísérnek, biztosan kihívást jelent majd számodra, hogy megragadd, milyen automata pörög le benned nap mint nap.

Ehhez lesz szükséged türelemre és éberségre – annyira, amennyire változtatni szeretnél ezen a megszokott működésen.

És íme a hogyan:

Amikor legközelebb elindul benned a belső nyomasztás, állj meg egyetlen percre (amin garantáltan nem fog múlni semmi), és vedd észre, mi történik.

Ha tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, és ráadásul az elvárások már nagyon rég (netán egészen kicsi gyermekkorodtól kezdve) kísérnek, biztosan kihívást jelent majd számodra, hogy megragadd, milyen automata pörög le benned nap mint nap.

Ehhez lesz szükséged türelemre és éberségre – annyira, amennyire változtatni szeretnél ezen a megszokott működésen.

És íme a hogyan:

Amikor legközelebb elindul benned a belső nyomasztás, állj meg egyetlen percre (amin garantáltan nem fog múlni semmi), és vedd észre, mi történik.

• Hogy érzed épp magad és milyen elvárás fogalmazódik meg magaddal szemben?

• Mire késztet ez az elvárás? Mit teszel/mit nem teszel?

• Hogy éreznéd magad, ha nem teljesítenéd ezt az elvárásod?

• Hogy érzed magad attól, hogy követed az elvárásod?

• Tényleg megkapod azt, amiért teljesítetted?

A válaszok olykor egyértelműek, olykor egészen meglepőek, olykor pedig teljesen megfoghatatlanok. Minél többször leplezed le, mi fut le benned, anélkül, hogy változtatni akarnál bármin is, annál pontosabb képed lesz a Te egyedi belső késztetésről, és arról is, hogy hogyan hat a közérzetedre, amikor engedelmeskedsz neki.

Hagyd magad érezni

Milyen érzés olvasnod ezt a gondolatot? Egyáltalán értelmezhető-e számodra? És milyen ellenvetésed támadt azonnal? Kinek a hangján hallod ezt az ellenvetést, vagy milyen történetet idéz meg benned?

Ha az előbb azt írtam, a zsigeri elvárás-programod észlelése kihívás, akkor az érzéseid tetten érése a következő szintet jelenti ebben a játékban.

Ez mindannyian számára így van, akik azt láttuk, hogy nincs helye az érzéseknek vagy a fizikai panaszoknak a mindennapokban, hogy nincs validitása a hogylétnek a teljesítendő feladatokkal szemben, hogy akkor is tanulni/dolgozni/takarítani/vendéget fogadni kell, ha valami fáj, ha valami rossz. Különösen igaz ez akkor, ha csak a teljesítményért, eredményekért járt dicséret (vagy akkor sem), vagyis azt tanultad, hogy csak akkor vagy értékes/akkor figyelnek rád, ha leteszel valamit (=valami nagyot/sokat/látványosat) az asztalra.

A jó hír viszont, hogy a fentiek nincsenek kőbe vésve, sőt!

Valójában semmilyen összefüggés nincs az emberi értékeid és az adott napon kipipált teendőid között. Viszont a napjaid minősége, a nap végén érzett elégedettséged nagyban múlik azon, hogy mennyire működsz összhangban az aktuális közérzeteddel, fizikai, lelki, mentális állapotoddal.

Hogyan engedd meg magadnak az érzéseidet?

Amikor már szereztél némi rutint az első ponttal, vagyis észleled, ha bekapcsol a belső késztetésed, akkor az egy perces megfigyelés mellé adj magadnak még egyet. Ezt fordítsd a hogylétedre:

• Hogy vagy éppen most fizikailag? Hogy érzi magát a tested?

• Milyen az energiaszinted? Mennyire vagy fáradt/kipihent?

• Milyen a hangulatod? Milyen érzéssel tudnád megragadni?

• Mi a leghangosabb gondolatod? Vagy milyen témák kavarognak most a fejedben?

Egyszerűen csak válaszolj a fentiekre – a legjobb, ha le is jegyzed magadnak a válaszaid –, tudatosítva, hogy hogyan érzed magad. Ezt nem kell senkivel sem megosztanod, a cél az, hogy a jövőben Te már ne menj el észrevétlenül a tested, lelked, elméd üzenetei mellett. A kérdéseket érdemes naponta feltenned magadnak, mert ezzel a gesztussal szépen lassan elkezdesz kapcsolódni magaddal, idővel pedig önmagad legfőbb szövetségesévé válsz – ez pedig elengedhetetlen a belső hajcsárod hatástalanításához.

Ízlelgesd, hogy mi esne jól

Hogy vagy ezzel a gondolattal? Befogadható számodra? Netán azonnal érkezik a belső magyarázatod, miért nem lehet az, amit Te szeretnél?

Tudod, mindennek helye van, és arról is Te döntesz, hogy mikor lépsz tovább.

Ha eljön az ideje, vagyis már a fenti két pontot rendszeresen gyakorlod, és egyre könnyebben tudod megragadni a hogyléted, adj magadnak még egy percet a megállásaid során, és szenteld a szükségleteidnek:

• Abban a testi, lelki, mentális közérzetben, amiben éppen most vagy, mi esne a legjobban, ha semmi mással nem kellene foglalkoznod?

• Mit tennél? Vagy épp mit nem?

• Hol és kivel lennél?

• Milyen érzés lenne számodra, ha ez megtörténne?

Fontos, hogy a kérdések csupán elméletiek, vagyis semmit nem kell csinálnod, viszont érdemes napi rendszerességgel ismerkedned azzal, hogy a hogyléteddel összhangban milyen szükségleteid merülnek fel. A válaszaid között valószínűleg lesznek visszatérőek, régen vágyottak, de a tapasztalatim szerint leginkább nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi dolgok. Ismerkedj velük, és mélyítsd tovább ezzel is a kapcsolódásod önmagaddal.

Tégy egy apró gesztust

A blogposzt hossza is sejteti, amire korábban is utaltam: az elvárásaink diktálta működésből idő kilépni, és egészen sokáig csak belül zajlik az út, mire képessé válunk kívül is megtenni az első lépést.

Ez az a pont.

Hogy Te mikor érkezel ide, az menet közben fog kiderülni, de biztosan érezni fogod, amikor készen állsz rá.

Ehhez elengedhetetlenek a korábbiak, amelyek nyomán edzed az éberséged, a tudatos jelenléted a napjaidban, megtanulod megfogalmazni és fokozatosan validálni az érzéseidet, és megismered a rég eltemetett hétköznapi szükségleteidet is. Az egyre tisztuló képed lesz majd a mozgatórugója az első magadért tett gesztusodnak – és ez jellemzően magától értetődően történik meg, mégpedig egy egészen új, önegyüttérzésből és figyelemből táplálkozó belső késztetésből.

Amikor ide érsz, válassz ki egyet a szükséglet-listádból, és add meg magadnak olyan kicsiben, ahogy az lehetséges számodra. Ez lehet 5-10-15 perc, de ha komfortosabb vagy többel, akkor természetesen azzal menj. Figyeld meg, mi történik ennek hatására benned:

• Milyen érzéseket kelt benned, ha figyelve magadra megadod, ami épp jól esik?  

• Hogyan hat a közérzetedre ez a gesztus?

• Milyen gondolatok ébrednek benned ennek hatására?

Bármi jön, akár pozitív, akár negatív, az rendben van. A lényeg, hogy ezzel együtt újra és újra tedd meg a jól eső gesztusod magad felé, és kövesd nyomon a hatást hosszú távon. Kicsiben haladj, és hagyd, hogy a sok kicsi sokra menjen.

Amire pedig a türelmed, az éberséged és az erőfeszítéseid nyomán számíthatsz: egy új működés és túlzás nélkül egy új világ tárul fel előtted, amelyben ott van minden, amit jelenleg is keresel. A magabiztosságod, az erőd, a békéd, a bölcsességed, a kreativitásod – mindez egy igazán tágas és otthonos érzésben.

Ha nehéz elindulnod, vagy az úton maradnod, nem kell egyedül menned: kapcsolódjunk és örömmel támogatlak ebben a csodás kalandban!

#elvárások #maximalizmus #önbizalomhiány #elégedetlenség #változás #transzformáció #megengedés #önegyüttérzés #tudatosság #boldogélet #kiteljesedés